A brazilok manapság Ronaldo melletti legnagyobb csillaga a 2003-as tavaszi szenvedés után az év végére, 2004 elejére félelmetes formába lendült: mind a Barcában, mind a brazil válogatottban hihetetlenül hasznosan, lelkesen, és főleg gólerősen játszik, cselei és milliméterpontos passzai élményszámba mennek.
A kis Ronaldo de Assis Moreira egy nagyon szegény Porto Alegre-i családba született, a három közül a legkisebb gyerekként. Élték a brazil munkások örömtelinek korántsem nevezhető életét, amikor váratlanul rájuk mosolygott a szerencse: bátyja profi focista lett, válogatott csatárrá nőtte ki magát, s játszott otthol a Gremióban, később Mexikóban, Japánban és Franciaországban is. De "az élet nem habostorta, Pelikán elvtárs": a bátyjuk által vásárolt úszómedencébe 1992-ben belefulladt édesapjuk. A kis Ronnie is követte bátyja példáját, s korán futballozni kezdett a helyi nagyágyú Gremióban. S nem is akárhogyan: a városi rivális International elleni háziderbyk közül volt olyan, amelyen 24 gólt lőtt, s ebből hármat szögletből csavart be! Nagy kedvence volt Valdo, aki szintén a francia PSG-ben játszott - s akinek autogramjával aludt el sokáig, mint egykoron Zidane Francescoli mezével.
1997-ben már a nagyvilágnak is megmutatta magát: a serdülőválogatottal megnyerte a Copa Americát, majd Egyiptomban a VB-t is. Ő volt a torna legjobbja, társai közül Matuzalem lett a legismertebb profi, aki később a Bresciában is játszott. Ronaldo 18 évesen már a Gremio nagycsapatának oszlopos tagja, aláírja profiszerződését, s egy év múlva már állami bajnok és gólkirály a kékekkel. A döntőben két csodálatos gólt lőtt, ennek jutalmául Wanderley Luxemburgo akkori edző elvitte magával az 1999-es Copa Americára is, ahol viszont kevés lehetőséget kapott két példaképe, Rivaldo és Ronaldo mögött, de egy gólra így is jó volt. A Konfederációs Kupára a brazilok a B csapatukkal utaztak, s ebben már főszerepet osztottak rá, amit igencsak meghálált: 6 góllal a torna gólkirálya lett! Innentől kezdve végképp sztárrá vált, s első számú kedvenc a médiában is - gyorsan meg is csináltatta kiálló fogsorát... A Gremióban remekelt, sok szurkolók csak miatta járt meccsre, ott volt a 2000-es sydneyi olimpián is, de hatalmas csalódást okozott mind az ő, mind a csapata játéka, még a legjobb négy közé sem jutottak!
Nem csak önzősége/zsenialitása osztotta meg a médiát: egyrészt az új kapitány, Leao nem hívta őt be a közvélemény nyomására sem a keretbe, másrészt sokan kövérnek tartották... Ekkoriban nevet váltott: mivel ő már a második Ronaldo a nemzeti tizenegyben, így hivatalos névként a Ronaldócska, azaz Ronaldinho nevet vette fel. Az már csak hab a tortán, hogy a mai Ronaldo fiatalkorában szintén Ronaldócskaként, azaz Ronaldaóként szerepelt (pl. az 1994-es VB-n) a Benfica akkori válogatott védője, Ronaldo miatt! A Gremióból Európába szeretett volna költözni, de a brazil klub vezetői még a Leeds United 80 millió fontos ajánlatát is visszautasították, s szintén fölöslegesen kilincselt a Barca, a Real, a Milan és a Bayern is. Ám a brazil vezetők nagyon eltaktikázták magukat, mivel az ifjonc szerződése 2001 nyarán lejárt, s Ronaldinho képes volt fél évig nem játszani csakhogy elhagyhassa a klubot! Végül a PSG-hez írt alá, ám mivel a braziloknak járt némi pénz (Ronnie két hónappal szerződése lejárta előtt írta alá előszerződését), a két klub közötti vita miatt márciustól szeptemberig egyetlen meccset sem játszhatott.
Franciaországban első szezonja nagyon jól sikerült, hajtott s nagy gólokat lőtt, de edzője, Fernandez egyre többet piszkálgatta, mivel nem volt hajlandó magát alárendelni a taktikának s túl sokat egyénieskedett. Scolari így is magával vitte a VB-re, s nem döntött rosszul! Ronaldinho afféle irányító középpályás volt Rivaldo és Ronaldo mögött, rendkívül látványos cseleivel, remek passzaival hamar közönségkedvenc lett. Az angolok ellen egy távoli szabadrúgással viccelte meg Seamant, majd egy csodálatos szóló után adott gólpasszt Rivaldónak, ám a második félidőben - kissé szigorúan - kiállították. Bekerült a torna álomcsapatába és a VB 5. legjobbjának választották! Az álomszerű 2002-t egy rémálomszerű szezon követte: a PSG-ben gyakran csak csere volt, néha még az sem, s nem is mindig érdemtelenül... Akkor már minden erejével új kérőire koncentrált: legkitartóbban a Manchester United, a Real és a Barca kapacitálta őt. S nem a pénz, a MU mellett döntött, hanem az eszére hallgatott, mondván, a spanyol bajnokság jobban fekszik neki.
A Real is vitte volna, de ők a vásárlás után még egy évig a franciáknál hagyták volna kölcsönbe (a legenda szerint nem illett volna a Real Madrid szépfiús-imidzsébe). Végül is a kellemesebb katalán klíma mellett döntött, s Ronaldinho az akkor gyengébb csapatot, a Barcát választotta, akik 30 millió eurót fizettek érte, az irányító négymilliót kapott aláírásáért - ügynök bátyja jó munkát végzett!!! 2003 őszén a Barca soha nem látott mélységekbe süllyedt, egyedül őrá nem lehetett panasz: ha pályára lépett, remekül irányított és óriási gólokat is lőtt. De ez még csak a kezdet volt: az év végére valami fantasztikus formába lendült, s a Barca feljött a bajnokság harmadik helyére, meneteltek az UEFA-kupában is. Amikor 2004-ben távozott az addigi csapatkapitány, Cocu és elődje, Luis Enrique is, akkor Puyolnak ajánlották fel a csapatkapitányi karszalagot. Charlie viszont visszautasította azt, mondván, Ronaldinho jobban megérdemli, mert vitathatatlanul a csapat legjobbja s mindenki felnéz rá! Az egykori szegény kisfiú ma ott van a leggazdagabb focisták között évi tízmilliós fizetésével, amiből négyet a katalánok, hatot a *, a ** és a *** cégek fizetnek neki:).
Ősszel egyértelműen ő volt a világ legjobbja, s bár a tél közeledtére mintha a kedve is elment volna a játéktól, de a FIFA és a tekintélyes Word Soccer is őt látta a világ legjobbjának 2004-ben! Tavasszal már sokkal jobb formában játszott, otthol 2.71-es átlaggal segítette klubját a várva-várt bajnoki aranyhoz, a BL-ben a Chelsea ellen pedig belőtte az Év góljait! Aki látta londoni rakétáit, bizonyára érti, miért is szokták Ronaldinhóra mondani, hogy ő egy másik bolygóról jött... Nyáron pihenésképpen a németországi Konfederációs Kupán is győzelemre vezette a selacaót: a csoportmérkőzéseken ugyan látványosan lazsált, de az elődöntőn és a döntőn is betalált s nyilvánvalóvá tette, ha nem sérül meg 2006-ban, lehetetlen lesz elvenni tőlük a világbajnoki címet!
AJÁNLOM AZ OLDALT
